A ragadozómadarakkal való vadászatnak hosszú története van

 

A vadászatnak ez a formája a 12-13. századra nyúlik vissza, amikor a mongolok hódításai során elterjesztették ezt a hagyományt egész Közép-Ázsiában.

 

Azt mondják, hogy egy képzett vadászsas ára a legjobb lovak árával vetekedett. Közép-Ázsia törzsei régóta ismertek arról, hogy a sast használták farkasvadászatra. Marco Polo már beszámolt arról, hogy rengeteg sast megszelídítettek farkasok, rókák, szarvasok és vadkecskék fogására. Míg a sasvadászat a régió legtöbb helyén feledésbe merült, Kirgizisztánban még mindig élő hagyomány.

 

Általában a sasok már fiókaként kerülnek gazdáikhoz. A csibék ápolása sok időt és türelmet igényel. Nagyon fontos, hogy csak egy ember foglalkozzon a madarakkal. 2-3 évig naponta képezik őket, amíg végre készen állnak a vadászatra. Ivarérettségükig vadásznak velük, ezután viszont szabadon engedik őket, hogy a saspopuláció tovább szaporodhasson.

 

Ruslan, a sasvadász, családjával egy Kochkor melletti faluban él. Édesapjához hasonlóan, aki szintén sasvadász volt, a sasok iránti szeretete már gyermekkorában kialakult, . Mint mondta, a sasok között nőtt fel a házuk udvarán, ahol örömmel nézte, ahogy apja gondozza és tanítja a nagytestű madarakat. 

 

Maga Ruslan 17 éve foglalkozik sasvadászattal, jelenleg 5 ragadozómadárral vadászik. Musa, 15 éves fia is segít és így ez a szép hagyomány apáról fiúra tovább száll.