A magas fennsíkok országa

 

A legenda szerint a nomád életet élő kirgizek végül eljutottak az Anyatermészethez, amikor az embereknek osztott ki helyeket és erőforrásokat. Rájött, hogy a kirgizek e kis nomád közössége számára semmi sem maradt hátra, és később úgy döntött, ad nekik egy darab mennyországot. Ahhoz, hogy megértsük ezt a folklórt, el kell utaznunk ebbe a tengerparttal nem rendelkező közép-ázsiai országba.

 

Kirgizisztán a Tien Shan és a Pamír hegységben fekszik, az ország több mint hetven százaléka magas hegyvonulatból, valamint mags fennsíkokból áll. Ezeken a magas fekvésű vidékeken ideális legelők vannak az állatok számára, ezért is terjedt el itt ennyire a nomád életforma.

 

Közép-Ázsia népei mind lovas nemzetek, ez alól a kirgizek sem kivételek. Kirgizisztánban a ló egy meghatározó elem, amely egyaránt jelen van úgy a hétköznapi életükben, mint a sportvilágukban, népi táncaikban, vagy akár konyhaművészetükben. 

 

Kirgizisztán csak a közelmúltban urbanizálódott. Még nem is olyan régen ebben az országban nomád népek éltek. A kirgizek büszkék nomád életformájukra, holott manapság őnáluk látható leginkább a letelepedésre való hajlam. Újabban már ritka számban vannak olyan törzsek, amelyek egész évben nomád életet élnek. A modern világ és az urbanizáció átalakította a kirgiz nomádságot félnomádsággá. Vagyis tavasztól ősz végéig, amikor aránylag jó az idő, akkor az emberek felköltöznek a hegyekbe és nomád életmódot élnek, télen viszont, amikor az időjárás zord és nagyon hideg van, beköltöznek falvakba és városokba. 

 

A jurtában élő kirgiz nomádok a hatalmas sztyeppéket barangolják állataikkal, és szezonálisan vándorolnak új legelőket keresve Életmódjuk a közösségre, a természetre és a szájhagyományokra helyezi a hangsúlyt, gazdag kultúrát tartva fenn a modernizáció közepette.