Kies vidék nagyon kedves emberekkel

 

Azt mondják, a Himalája a hegyek királya. Amikor az utazásra készültem, nagyon szerencsésnek tartottam magam, hogy lehetőségem nyílt testközelből látni és megtapasztalni ezeket a magas hegyeket. Most, hogy befejeztem kalandos utamat, még szerencsésebbnek érzem magam, mint korábban.

 

Meglátogattuk a csangpákat, egy tibeti nomád törzset, akik egy 4500 méter magas völgyben vertek tábort a téli hónapokra. A csangpák jakokat és pasmina kecskéket tartanak. A Himalája ezen nomádjai többnyire sátrakban laknak, de olyan völgyekben, ahova szívesen visszatérnek, építenek egyszerű házakat, karámokat is, amelyeket csak átmenetileg használnak. 

 

Ezen a területen nincs fa, még bokrok sincsenek, csak rövid pázsitfüvek nőnek, ezért égetésre szárított trágyát használnak. A trágyát zsákokba gyűjtik a legelőkről, és nagy kupacokban tárolják a házak mellett, vagy a kőkerítések tetején.

 

A csangpák szűk közösségén belül mindenkinek megvan a maga feladata. A férfiak és az idősebb fiúk legeltetnek. Minden reggel korán kihajtják az állatokat a legelőkre, és csak sötétedés után térnek vissza. Az asszonyok reggel megfejik a jakokat és kitakarítják a karámokat, napközben pedig a ház körül tevékenykednek. A nagyobb lányok feladata a száraz trágya összegyűjtése a legelőkről, valamint a kisebb gyerekek felügyelete.

 

Amikor a férfiak este visszatérnek a legelőkről, megelevenedik az élet a táborban. A nők encsét melegítenek, és a szoptatós anyakecskék szájára kötik, ettől lesz jobban tejük. A gyerekek, kicsik és nagyok a sátrak melletti kőkarámokba terelik az állatokat, miközben a kecskék még a legkisebb gyereknek is engedelmeskednek. Az idősek a karámban várják az állatokat, és ellenőrzik, nincs-e köztük sérült.

 

Mire lemegy a nap, a házon kívüli munkálatok befejeződnek. Ilyenkor a családok elvonulnak sátraikba vagy házukba, elfogyasztják vacsoráikat, ami egyetlen étkezésük a nap folyamán. Lefekvés előtt a gyerekek figyelmesen hallgatják a felnőttek által elmondott meséket.

 

Amikor elkezdődtek ezek a meghitt családi pillanatok, elindultunk Chumathang-i szállásunkra. Ottlétünk alatt minden nap megtettük ezt az utat: hajnalban indultunk a nomádokhoz, majd sötétedés után tértünk vissza a szállásra. Napról napra egyre jobban megismertük ezeket az egyszerű, de nagyszerű embereket és kultúrájukat.