Disznóvágás és lakoma...

 

Régen az otthoni tenyésztés és a sertés évente többszöri levágása gazdasági szükséglet volt. Az emberek húst halmoztak fel a zord téli hónapokra, vagy disznót vágtak, hogy gondoskodjanak egy nagy ünnepről, például esküvőről vagy keresztelőről a családban.

 

Ma már brutálisan hangozhat, hogy Magyarországon a legnépszerűbb közösségi hagyomány az állat leöléséhez, kivéreztetéséhez, feldarabolásához kötődik. De ha eltekintünk (sokszor jogosan) érzelmes modern világunktól, akkor a disznóvágás hagyománya valóban élvezetes és közösségformáló eseményként jelentkezik. 

 

Ez a hagyomány a Magyarországgal szomszédos országokban is jelen van. A régi időkben, amikor decemberben az időjárás elérte a stabil fagyos hideget, és az embereknek nem kellett attól tartaniuk, hogy kint megromlik a hús, a barátok és a családok összejöttek, és megkezdték a vágást.

​

A disznóvágási lakoma pontosan az, amit a név is sugall – disznóvágás a szabadban egy hentesmester által, a hús és a belek feldolgozása a meghívottak előtt, majd egy fergeteges disznóvacsora italozással, zenével és tánccal kísérve, amely általában minden jelenlevőre nagy hatással van.