Tandel Eszter
A jó gyözelme a rossz fölött
Vannak ünnepek, amelyek látványosak és vannak ünnepek, amelyek mélyen belül érintenek meg. A Galungan Balin mindkettő egyszerre.
Amikor először éltem át ezt az időszakot Bali szigetén, még nem értettem teljesen, mit jelent a „dharma győzelme az adharma felett”. De ahogy teltek a napok, rájöttem: ez nem csupán vallási fogalom. Ez belső folyamat. A Galungan a jó diadalát ünnepli a rossz felett. A rend győzelmét a káosz fölött. A fényét a sötétség fölött. És mindezt nemcsak a világban, hanem önmagunkban is.
Amikor az ősök hazatérnek
A balinézek hite szerint Galungan idején az elhunyt rokonok szellemei visszatérnek a Földre. Meglátogatják korábbi otthonaikat, családjukat, templomaikat. Ez az időszak egyszerre ünnepi és meghitt. Először meglepett, milyen természetességgel beszélnek erről. Nincs benne félelem, sőt, inkább tisztelet és várakozás.
A családok ilyenkor különös figyelemmel készülnek. Imákat mondanak, felajánlásokat készítenek, rendbe teszik otthonaikat. Nem csupán takarítanak, hanem szimbolikusan is helyet készítenek az ősök számára. Az ünneplés utolsó napja a Kuningan, amikor a szellemek visszatérnek saját világukba. Addig azonban itt vannak, láthatatlanul, mégis érezhetően.
Volt egy pillanat, amikor egy család udvarán ültem, figyelve, ahogy füstölők illata száll fel az esti levegőbe. A nap már lemenőben volt, az ég narancssárgára festette a horizontot. Csend volt. Abban a csendben valóban el tudtam képzelni, hogy a múlt és a jelen között nincs is olyan éles határ.
Galungan idején Bali megtelik eleganciával. Az emberek hagyományos öltözetet viselnek: hófehér csipkeblúzok, színes szarongok, gondosan megkötött övek, fejkendők. Az utcákon családok vonulnak együtt a templomok felé.
A templomok megtelnek imával és virágillattal. A közösség együtt hajol meg Isten előtt. Nem hivalkodó módon, hanem méltósággal.
Az ünnep nem csupán vallási kötelesség, hanem öröm, találkozás, kapcsolódás. A családtagok meglátogatják egymást, közösen étkeznek, nevetnek, beszélgetnek. A spiritualitás és a mindennapi élet itt nem válik szét. Egymásba fonódnak.
A penjor árnyékában
Az ünnep leglátványosabb jelképe a penjor. Ezek a magas, íves bambuszrudak, amelyeket gazdagon díszítenek sárga kókuszlevélből készült fonatokkal, gyümölcsökkel, virágokkal.
Galungan előtt három nappal, a Penyekeban nevű napon kezdik el a készülődést. Már ekkor elkezdik előkészíteni a gyümölcsöket, amelyek a felajánlások részei lesznek. A penjorok lassan megjelennek az utcák mentén, minden ház előtt egy-egy. Amikor először sétáltam végig egy ilyen utcán, olyan érzésem volt, mintha élő boltív alatt haladnék. A bambuszrudak kecsesen hajoltak az út fölé, a díszek finoman lengtek a szélben. Az egész sziget ünnepi díszbe öltözött.
A Galunganra való készülés nem csupán fizikai munka. Nemcsak díszekről és ételekről szól. A balinéz hinduk ilyenkor tudatosan készülnek arra, hogy uralkodjanak a negatív dolgok felett. Nem arról van szó, hogy a rossz nem létezik. Hanem arról, hogy van választásunk, hogy képesek vagyunk a dharmát (a helyes utat) választani az adharma helyett.
A Galungan emlékeztet arra, hogy a küzdelem nem mindig látványos. Néha csendes, belső, apró döntések sorozata.
A „jó győzelme a rossz fölött” nem egy egyszeri esemény. Nem egy végső csata, hanem folyamatos választás. Minden nap döntünk: türelmet választunk vagy dühöt, együttérzést vagy közönyt, figyelmet vagy rohanást. A Galungan ezt a döntést teszi láthatóvá, ünneppé emeli.
Ahogy a penjorok lassan lekerülnek az utcákról, az ünnepi ruhák visszakerülnek a szekrénybe, az élet megy tovább. De a tanítás ott marad. A jó győzelme nem hangos, nem látványos. Néha csak egy csendes meghajlás egy templomban, egy gondosan elkészített felajánlás, egy belső elhatározás. És talán éppen ettől olyan erős.